A portugál

Művész volt. Olyan igazi ránézésremegmondod művész. Egy irodában dolgoztunk, és már nézegettük egymást egy ideje, mikor a céges chaten egyszercsak rámírt, hogy honnan van az asztalomat díszítő Egon Schiele képeslap. Eszeveszetten elkezdtem guglizni, hogy mi a fene az az Egon Schiele, no hát ő egy osztrák festő, akinek állandó kiállitása van Bécsben, amit apával néztünk meg még ezer éve és onnan a képeslap… Szóval miután képbe kerültem a saját asztali dekorommal, tovább chateltünk csipcsup dolgokról, viszonylag gyorsan kiderült például, hogy a fura nyelv, amit beszél, az nem román, se nem eszperantó, hanem portugál 🙂 Egy év alatt már megszokta Magyarországot, bár Lengyelországot nehéz lesz überelni, mert azt nagyon szerette…

Bármilyen romantikus is a virtuális randi, azért az jobban megdobbantotta lányos szívemet, mikor elhívott végre szombaton margitszigetelni 🙂 Elkezdtük róni a köröket, sétáltunk, sétáltunk, tudjátok milyen lányokkal sétálni: hiába sietsz, nem lesz gyorsabban vége 🙂 Kiveséztük közben Alan Wattsot, a buddhizmust és a kereszténységet, gyerekkori sztorikat, felnőttkori baklövéseket, óóó, ha az emberek gyakrabban vállalnák fel a bénázásaikat… 🙂 Lassan közbe ránk esteledett. Kimásztunk a Margitszigetről, na akkor merre, megindultunk vacsizni improvizatíve a humuszbárba (az összes külföldi pasi, akit ismerek, meg van őrülve a humuszbárért, kérek lassan egy hűségkártyát, hogy már ennyit felbukkanok ott kettesével 🙂 Elnyammogtuk a humusztálainkat, az egymáséba nem kóstoltunk bele, pedig az annyira romi… Oldottan zajlott a beszélgetés továbbra is, elmélkedések filmről-zenéről-politikáról ahogy illik, majd szép komótosan fizettünk külön-külön, es megindultunk hazafelé. Flörtölés mérsékelten volt eddig a pontig, csak sejteni lehetett, hogy ez esetleg nem csak pajtiskodás…

Ebben a bizonytalanságban váltunk el a villamosmegállóban. Hősünk nem ajánlotta fel, hogy hazakísér, de búcsúzóul még megemlített egy indiai filmet, amit feltétlen látnom kell, mert a sorsszerűségekről szól. Puszival köszöntünk el egymástól, és mikor öt perc múlva hazaértem, jött tőle az üzenet a film előzetesével. Na mondom randi volt ez vagy mi ez? Szexista dolog elvárni, hogy az első randin a pasi fizessen? És fontos, hogy már az elején az ajtómig kísérjen? Egzisztenciális kérdések, aztán kiderül, hogy nem is olyan jelentősek, mint amilyennek elsőre érzed őket. Ugyanis elhívott a portugál egy második randira is egy héttel később 🙂 Borozni mentünk ezúttal, háleluja! Belebotlottunk a borbár előtt egy barátjába, aki rákérdezett, hogy “Ez egy randi?”, mi meg zavarba jöttünk és hümmögtünk… Aztán a borozós beszélgetés nagyon jól sikerült (egyszer majd kifejtem a borrandi koncepcióját is), majd mikor egy óra múlva megcsókolt, visszakérdeztem, hogy “Akkor ez egy randi, ugye?” 🙂 És nevettünk, és ő állta a cechet, és az ajtómig kísért. Lám lám, nem érdemes türelmetlenkedni és elhamarkodott következtetéseket vonni 🙂 

Majdnem két évig voltunk együtt a portugállal. Neki köszönhetem a kedvenc filmjeimet, rajzolni tanított, és ettem narancsot az anyukája kertjéből… Újra és újra beleszerettem, mikor kortárs művészetről mesélt, vegavacsit főzött, és megmutatta, hogyan préseli össze a kiürült ásványvizes palackot, hogy még hatékonyabban lehessen újrahasznosítani… Igen, én ilyenekre gerjedek 🙂

Van egy barátnőm, aki azt mondta, szívás külföldi pasival járni, mert az sosem fogja élni, mi az a tévémaci, meg mi fán terem az Indul a bakterház. Rosszul esett ez a megjegyzés, de erre én azt mondom: a legérdekesebb dolog a világon külföldi pasival járni, mert olyan szinten tágítja a látókört, mint semmi más!! A rengeteg új infón és örömteli pillanaton kívül behozott az életembe egy teljesen új kultúrát, egész Portugália szeretetét 🙂 És a meglátásai…!! Mikor magyaráztam neki, hogy igen, Magyarországon borítékban pénzt adunk a műtét előtt/után az orvosnak és ezt hálapénznek hívjuk, ő meg visszakérdezett, hogy ti tényleg thank you moneynak hívjátok a korrupciót? Meg mikor én még dolgoztam és ő már hazaért, főzne, és írta az sms-t hogy “Should I cook the sauska?” Érted, sóskát akart készíteni a drága… Meg amikor kérdezi, hogy mit jelent az a szó, hogy segg? Én meg mondom, hogy ass. Ő erre: akkor mit jelent az, hogy Szabadsegg híd? Fetrengtem a röhögéstől ezeken, hol számít itt a tévémaci meg a bakterház?

Tanulság: Nincs kőbe vésve, hogy ki fizessen a randin, ahogyan az sem törvényszerű, hogy a külföldi pasi automatikusan hiányérzettel jár, csak mert nem látott egy részt se a Barátok köztből 🙂

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Mara Merlot

Mara Merlot

Dancs Márti vagyok, randi és párkapcsolati coach, tréner.
Számos randival, egy jókedvű randibloggal és még több randicoaching tapasztalattal a hátam mögött azon vagyok, hogy segítsek neked, ha bizalomvesztett vagy az ismerkedést illetően vagy elakadtál a párkeresésben.
A randizás mindenkié! :)

Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content

Iratkozz fel a legújabb cikkekért!

Kategóriák